A Dráva hazánk egyik legizgalmasabb folyója. Az ország nagy részétől viszonylag távol esik, a rajta cikkcakkoló korábbi jugoszláv határ miatt majd 50 évig még a mellette élő falusiak sem mehettek a partjára. Így sikerült megőriznie azt az érintetlenségét és eredetiségét, ami ma is misztikus, romantikus helyszínné teszi. A legtöbbek által csak hírből ismert rendkívüli természeti környezet, az utóbbi időkben egyre népszerűbb kirándulási célponttá vált.
A Dráva magyarországi része közép és alsó szakasz jellegű folyószakasz. Vízvár felett még gyors folyás, pusztító-építő tevékenység jellemzi, lentebb aztán járása megszelídül és lerakja hordalékát. A folyamatos áramlás rendszeresen “átrendezi” a medret, így a tavaly még gyors sodrású mederszél, mára lehet, hogy szárazra került zátony. A lerakott hordalék miatt a folyó mellékágakra szakad, amelyek kisvíz esetén szinte állóvízként viselkednek, változatos természeti képet mutatva, rengeteg szigettel, tocsogóval, romantikus mellékággal.
A part a legtöbb helyen nehezen megközelíthető. Vagy az utak nélküli sűrű aljnövényzet, vagy az általában meredek part akadályozza meg a víz becserkészését. Helyismeret nélkül szinte reménytelen elindulni, ráadásul tekintettel kell lenni a nem túl feltűnően kijelölt folyamatosan változó határsávra is.
A Drávát végig galériaerdők szegélyezik, bennük buja növényzettel és titokzatos állatvilággal. Az állandó sodrásnak köszönhetően a mederből zátonyok kerülnek elő a semmiből, a parton pedig homokpadok biztosítanak pihenőt. A víz kristálytiszta, a homok selymes, az erdők lába a vízbe ér. Mindenhol csend és nyugalom, a magába fogadó természet romantikája várja a látogatót.
